Meglepő módon rendkívül kevesen látogattak ki az új poznańi stadionba, amit remekül példáz, hogy a lelátón szinte egészében kiolvasható volt a város neve, a kék székek között fehérekkel kiírva. A csípős novemberi estében Adrian Mierzejewski révén a hazaiaké volt az első helyzet a negyedik percben, majd a magyar válogatott lassan kiegyenlítette az erőviszonyokat, Koman Vladimir pedig megdolgoztatta Lukasz Fabianskit. Ezt követően azonban a lengyelek lassan ismét átvették az irányítást, amit Mierzejewski remek szabadrúgása, majd Pawel Brozek helyzete is nyomatékosított. A 37. percben aztán ismét e két futballista vállalt főszerepet a lengyelek vezető találatában: előbbi lövését Bogdan Ádám csak középre tudta kiütni a labdát, pont utóbbi elé, aki közelről nem is hibázott.
Az első félidőben teljesen súlytalannak bizonyult a Sándor György, Tőzsér Dániel, Koman Vladimir alkotta magyar középső középpálya, ahol előbbi volt a legpasszívabb, utóbbi pedig a legaktívabb. Ilyen körülmények közepette Magyarország hosszú labdákkal próbált csak operálni - kevés sikerrel.
Szünetben be is állt Sándor és Tőzsér helyett Elek Ákos és Hajnal Tamás és ez meg is látszott a csapat teljesítményén. Mert bár az első ziccert a remekül játszó Mierzejewski hagyta ki (Bogdán nagyot védett), a folytatásban azonban előbb Priskint rántották le a hazai kapu előtt (a büntető elmaradt), Hajnal pedig a hibázó Fabianskiban rúgta a labdát, majd Gera Zoltán pördítése kerülte el kevéssel a kapufát. Felpörögtek az események, Priskin lövését Fabianski fogta, majd Robert Lewandowski fejelt előbb fölé, majd Bogdánt késztette bravúrra. Néhány perccel később Koman vétett célt, majd Elek előretörése és passza után Priskin futtában a hálóba lőtt és ezzel kiegyenlített. Egy perccel később előbb Gera, majd Dszudzsák Balázs is megszerezhette volna vezetést, de Lewandowski két lehetősége között egy másik magyar talált kapuba a 85. percben - Vanczák Vilmos azonban Lewandowski szorításában saját kapujába sodorta a játékszert, ezzel eldöntve a találkozó sorsát.
Szintén foghíjas lelátók előtt futott ki a pályára a román és a görög válogatott is, ám ez kevésbé volt meglepő, hisz a találkozót az ausztriai Altachban rendezték. Az EB.-résztvevő hellének erősen tartalékosan álltak ki a mérkőzésre, jól mutatja ezt, hogy a kapuban a Panathinaikosz mindössze 17 (!) éves hálóőre, Szefanosz Kapino kapott lehetőséget. Felavatása nem is váratott magára sokat, hisz a 17. percben Bogdan Stancu, Ionut Mazilu, Gabriel Torje volt a labda útja, az Udinese középpályása pedig megszerezte a vezetést. Pontosan ismét 17 percet kellett várni az újabb találatra, ekkor a 2004-es Európa-bajnok Jorgosz Karagunisz szabadrúgásból vette be a szintén debütáló 23 éves Cristian Balgradean kapuját.
A második félidő jóval mozgalmasabbnak bizonyult és a román csapat fölénye is nagyobb volt. Cristian Tanase helyzetére Kosztasz Mitroglu még válaszolt, ám a 61. percben a Steaua középpályása ismét vezetést szerzett csapatának. Ezt követően Torje, majd Paul Papp (kétszer is) növelhette volna az előnyt. Gólt azonban a 81. percben a második válogatott meccsén szereplő Alexandru Chipciu lőtt Sztilianosz Malezasz hibája után. Azért csak 3-1 a vége, mert Torje és Chipciu kihagyott még egy-egy lehetőséget. Ezzel együtt Görögország, még ha tartalékosan is, de 16 veretlen összecsapás után hagyhatta el először vesztesen a pályát és ez volt Fernando Santos első veresége a hellének kispadján.
Lengyelország - Magyarország 2-1
gólok: Brozek (27.), Vanczák (85., öngól) illetve Priskin (78.)
Görögország - Románia 1-3
gólok: Karagunisz (34.) illetve Torje (17.), Tanase (61.), Chipciu (81.)
Bejött a papírforma, az esélyesek jutottak ki az Eb.-re
A barátságos mérkőzések mellett kedden került sor a pótselejtezők visszavágóira is, amelyekkel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy nem történt meglepetés. Bár a párharcok előtt mindenki kiegyenlített erőviszonyokról beszélt, nehéz volt tagadni, hogy Csehország, Írország és Portugália számított esélyesnek.
Isten igazából csak a horvát-török tűnt igazán fifti-fiftinek, ám ezt a párharcot a szlávok már az első, isztambuli meccsen eldöntötték, ahol 3-0-ra nyertek. Otthon már nem erőltették a dolgot, gól nélküli döntetlen lett belőle. Mint ahogy nem erőltették az Észtországban 4-0-ra nyerő írek sem, nekik is jó volt az 1-1. Gyakorlatilag az első meccsen döntöttek a csehek is, a prágai 2-0-át pedig Jiracek még Montenegróben is meg tudta toldani.
Igazi izgalmakat csak a lisszaboni meccs hozott, ahol Ronaldo és Nani góljaival Portugália szűk fél óra után megnyugtatónak tűnő előnyt szerzett. Csakhogy a szünet előtt Misimovic egy büntetőből szépített, majd a szünet után Ronaldo góljára Spahic lesgyanús találata volt a válasz - Lulic kiállítása miatt ekkor már emberhátrányban voltak a kelet-európaiak. Postiga 71. percben jött találata azonban mindent eldöntött. Veloso és Postiga újabb gólja pedig már csak hab volt a portugál tortán.
Pótselejtezők, visszavágó (első meccs eredménye):
Horvátország - Törökország 0-0 (3-0)
Montenegró - Csehország 0-1 (0-2)
gól: Jiracek (81.)
Írország - Észtország 1-1 (4-0)
gólok: Ward (32.) illetve Vassiljev (57.)
Portugália - Bosznia-Hercegovina 6-2 (0-0)
gólok: Ronaldo (8., 53.), Nani (24.), Postiga (71., 82.), Veloso (80.) illetve Misimovic (41., 11-es), Spahic (65.)